Új események a Pipacsok háza táján

Felértékelődni látszik a népzene és néptánc Székelykeresztúron, illetve környékén, ahol folyamatosan zajlik az utánpótlás-nevelés, és a Pipacsok igencsak kiveszi részét a város kulturális életéből. László Csabával, az együttes vezetőjével e pozitív jelenségekről és a Pipacsok programjairól, a frissen lezajlott és a tervezett előadásokról beszélgettünk.

A székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes a közelmúltban nyolcnapos turnén vett részt, Magyarországon összesen tizenegy helyszínen tartottak előadásokat.

„A június 27-ei székelykeresztúri bemutató után, amely egy nappal a szarajevói merénylet 100. évfordulója előtt volt, idehaza Felsősófalván, Oroszhegyben, Bogdándon (Szatmár megye) adtuk elő a Katonákat. Magyarországi turnénk tulajdonképpen annak köszönhető, hogy volt egy nyertes pályázatunk, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma jóvoltából nyertünk, ahhoz partnert kerestünk, s jól jött, hogy a Földművelésügyi Minisztérium felkért, vegyünk részt olyan koszorúzásokon és megemlékezéseken, amelyeket ők szerveznek, s ahol jelen van a miniszter és más állami tisztségviselők. Mivel ez a mű kiválóan alkalmas a háború borzalmainak az emberi lelkekben a népdal és népzene által tükrözhető és felmutatható ábrázolására, szívesen vállaltuk a kihívást. Kiváló lehetőség volt a csapatépítésre. Főként a fiatalabb, a friss nevelésű tagokat vittük magunkkal, akik középiskolás diákok vagy egyetemi hallgatók, hiszen ők könnyebben mozgósíthatók, nem köti őket a család és a munkahely. Tiszaszentimrén volt a bázisunk, onnan jártunk a különböző településekre – többek között Debrecenbe, Tiszafüredre, Kunszentmiklósra és Budapestre –, de olyan nap is volt, amikor két előadást tartottunk, illetve beiktattunk egy pihenőnapot is” – mondta László Csaba koreográfus.

Mit mutat be közelebbről a Pipacsok?

Karácsony környékére, feltételezhetően még az új év előtt elkészül a következő projekt, amely Csokonai Vitéz Mihály 1798-as keltezésű, Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című „örökérvényű epopoea comicájának” színrevitele lesz – az ének, a zene és a tánc eszközeivel, de oly módon, mintha a költő nem Somogyban, hanem Székelykeresztúron vendégeskedve részesült volna az ihlető élményekben, tehát „hazahozzuk” a Dorottyát. Ez előtt is lesznek még megmozdulásaink, hiszen nyertes és esélyes pályázataink vannak egy kétnapos fesztiválra, amelyet november végén szeretnénk megtartani Keresztúron. Olyan együtteseket látnánk vendégül, amelyek a Pipacsokhoz hasonlóan az első világháború eseményeit a néptánc és a népzene eszközeivel dolgozták fel. Ilyen előadása van a Maros Művészegyüttesnek, az ajkai APTE Táncegyletnek, a Nagyvárad Táncegyüttes zenekarának, illetve a segesvári Kikerics Néptáncegyüttesnek.

Feltételezhető, hogy az utánpótlás-nevelésére is gondolnak. Folyamatos képzés zajlik az együttes háza táján…

Az elmúlt évtizedek során kialakultak a táncosképzés formái. Mi már óvodás kortól kezdődően végezzük a tánctanítást. Székelykeresztúron három csoportot oktatunk, Rugonfalván egyet. Igencsak felértékelődött a népzene, erős a hangszeres oktatás iránti igény. Számunkra is örvendetes az Udvarhely Néptáncműhely által meghirdetett képzés, melynek során oktató tanárok jönnek Keresztúrra. Segítjük mi is a munkájukat, amiben lehet.